Az éji ház felébreszti a lábat a zsebünkben
Kendők közti kulcsok és dohányszemcsék maradványai
Ím leültünk háttal a semminek
és elnézünk életünk végéig
mint az alvó vendég az emmausi fogadóban
ki nem találja a helyét.
A fájdalom most a lakkozott asztalon kering
de a Hold felszedi a morzsákat
A szavak mindinkább lógva maradnak
ajkakból kibúja
és mint az ing ujja elhaladva a fogas mellett

a reggel arca óvatosan kinyílik.