semmiség, e maréknyi sárga fű a nyárból,
mellé néhány hangtalan vágykönnycsepp
hull három kis koszos madártetem a fáról,
semmi igazán, ahogy átölelsz
mint kézzel temetni a lyukat a mellkason
méghozzá lágyan, akár egy homokvár kapuját
kisgyerek öntözi makacs…