Hogy a tetteim nem töltik ki a poharatmegszoktam márbár néha kicsit elszomorodomhogy vajon mennyit érhettek tetteimha így kufár módjára méregetedhangom, lábam nyomátmásokkalpersze mindig én ettem meg mérgembenpácolt húsomatés nem küzdöttél érte,,hogy ne egyem meg magam
sohase