A hátsó csapszék mögötti mosdótál
bűzösen és mocskosan fogadja
a megtört keresztfáról feltámadt napsugárt
és mintha csak egy új vendég lenne
biztos kézzel új pohár
harmatot csapol a rozsdamart jégről
Súrolja őt árnyékra támaszkodva
mint a kórházban a csend az ágyak között
mikor a tavasz meglátogatja a rákosokat.
